Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől, mikor az egyházatyák műveit kellett olvasnom. Jó, vallástörténésznek tanulok, és miért pont az egyházatyák maradnának ki, de akkor is. Ülni az OSZK-ban, és az Atya lényegéről folytatott értekezéseket, meg a különféle mártíromságok trancsírozós kínzásait, meg a vértanúságra biztató sorokat meg dicséreteket olvasni nem valami felemelő élmény. A vár inkább a kézen fogva sétálós randevúk, meg a budai hegyekben gyönyörködés helyszíne, nem az egyházatyáknak, de mindegy.
Meg kell erősítenem a tényt, hogy valóban lehet a legváratlanabb helyeken is kincsekre lelni. Ez esetemben Jeruzsálemi Kürillosz nagyböjti katekéziseit, meg az azokban talált egy mondatot jelenti. Lehet, hogy régen élt, és teljesen máshogy gondolkodott, mint mi, de azért valami mégiscsak átjön a bölcsességéből pár száz év után is.
„Mert életünket nem születésünk, nem is a
csillagok állása határozza meg, mint sokan vélik, hanem te magad vagy
életednek, életmódodnak, akaratodnak törvényhozója”.
Tessék, lehet gondolkodni rajta.
