Mit tegyél ha...? 2.

A Liszt Ferenc reptér utasai érdekes jelenet tanúi lehettek egy hónapja. Egy nő szenvedélyes hangnemben (vagyis alig leplezett hisztérikus kiabálással) győzködte lányát, hogy igenis be kell tennie a bőröndjébe a télikabátot. Ami talán érthető lett volna, ha a gyerek tíz éves, és Izlandra készül fagyoskodni. A lány hasonlóan nyugodt és kellemes hangnemben világosította fel anyját, hogy a kabátot nem fogja eltenni a teletömött és így is túlsúlyos bőröndjébe. 

A reptéren különben is megkérdezték, hogy ki pakolta be a bőröndömet (én), segített-e valaki (dehogy!), hagytam-e egyedül a csomagom (hogy kilopják belőle a hajvasalómat, hülye vagy?). Otthon hatszor átpakoltam, és végül ráültem, hogy be tudjam húzni a cipzárt. Kizárt, hogy belegyömöszöljek egy kabátot. Hiába magyaráztam aggódó anyukámnak, hogy Izraelbe megyek nyelvtanfolyamra, nem pedig az Északi-tengerre bálnát vadászni, nem hagyta magát. Végül anyai gyengédségre győzött, és a biztonsági vizsgálatokra már úgy vonultam, hogy rajtam a bőrkabát, karomon a téli kabát, nyakamon pedig a pokróc méretű sálam, biztos, ami biztos.

 

Ezután mondanom sem kell, hogy Izraelben napsütés és meleg várt az anyám által vizionált fagyos szelek és hóviharok helyett, és a kabátom boldogan pihent a fogason. Egészen a második hétig, amikortól szinte folyamatos esőzés és hideg volt. Mire hazajöttem, Jeruzsálemben hó esett. Két eshetőség van: 1. anyukám a fejemre imádkozta a rendkívüli időjárást, hogy megint igaza legyen. 2. tényleg igaza volt.

A kérdés: mit tegyél, ha anyádnak már megint igaza volt?

A válasz: add fel. Az anyáknak mindig igazuk van. És ezt utálom! Az egyetlen vigaszom csak az, hogy majd én is ilyen fölényesen mosolyoghatok a saját gyerekemre, miközben megkérdezem tőle: Na látod, hát nem igazam volt?! 

 

 Kép:  https://www.pinterest.com/pin/493636809128460500/

Mit tegyél, ha....1.

Utálom az olyan blogokat, amelyeknek a szerzője eltűnik hetekre, és semmi újat nem posztol. De a saját blogomat mégsem utálhatom, úgyhogy itt egy újabb bejegyzés, amelyet az izraeli élményeim ihlettek!

A kérdés: mit tegyél, ha könyvimádó vagy, de csak számodra ismeretlen nyelveken írt könyveket látsz a boltban?

1. Próbáld visszatartani  a könnyeidet, így is csak egy nyomorult pénztelen turista/diák vagy, nem kell, hogy még nyomorultabbnak tűnj. Sírd ki magad otthon, miután az összes maradék pénzed elköltötted cigire/borra/csokira.

2. Próbálj értelmesen nézelődni a könyvek között, hümmögj és olvasgasd a címlapokat. Vedd a kezedbe, és forgasd a könyvet, lapozz bele, és csóváld a fejed. Remélhetőleg csak néhányan veszik majd észre, hogy valójában fejjel lefelé tartod. Ha a nagymama hangosan szitkozódva húzza el mellőled az unokáját, akkor élj a gyanúval, hogy mégsem a szociológia részleget találtad meg, hanem az erotikus regényeket.

3. Gondolj arra, hogy azok, akiknek ezek a könyvek szólnak, a magyar könyvek láttán éreznék ugyanilyen elveszettnek magukat. Mit kezdene egy kínai a Romhányi Szamárfülével?

4. Válassz könyvet a borítójuk alapján: színes betűk, csillogó felületek, festmények...

5. Ha tanulod a nyelvet, akkor még bosszantóbb az egész: elvileg el tudod olvasni a könyveket, csak gyakorlatilag nem. Tudnod kellene, hogy mit jelentek a szavak a címben, de mégsem érted meg. Ebben az esetben javaslok egy gyors kávét vagy xanaxot. 

6. Ha mindenáron győzedelmeskedik a bibliofil éned, és könyvet akarsz venni, vegyél gyerekkönyvet, mert ha tanulod a nyelvet, előbb-utóbb eljutsz a kisiskolások szintjére. És ha megértettél belőle egy mondatot, ugrálj fel-alá a polcok között. De azért nem javaslom senkinek, hogy megvegye az Odüsszeiát vagy a Háború és békét héberül, még akkor sem, ha akciós.