2015. július 16., csütörtök

2:1, Könyv és kávé!

Amikor kicsik voltunk Kishúggal, mi sem maradhattunk ki a reggeli családi kávézásokból. Amíg a szüleink a feketéjüket szürcsölgették, mi a Macikávét: jó kis cikóriakávé aranyos macival a dobozán. Aztán nagyok lettünk, de a kávé megmaradt. Reggel, délben, akár este is. 

Szentendrén megtaláltam a bölcsészek mennyországát: Múzeum Kávézó és Könyvezde, vagyis kávé és könyv. Úgy értem, veszel egy kávét, és mellé ajándék könyv jár. Nem saját, nem könyvtári, hanem az, amit te emelsz le a polcról. A hely csodálatos, isteni limonádékkal és a szerényen csak a város legjobbjaként emlegetett kávéival, molyírtóval (mentás-levendulás citrusos fröccs), forrócsokival, árnyas terasszal, kedves tulajjal. De a lényeg ugye az a sok könyv, amik között találhatsz angol nyelvkönyvet, olcsókönyvtáras klasszikus irodalmat, régi útikönyveket, művészeti albumokat. Lányként és bölcsészként kifejezetten nehéz dolgom van: már az egy idő, mire a mindenféleségből kiválasztom, hogy mit igyak, és ezután a polc előtt ácsorgok negyed óráig, mire kiválasztom az ajándék könyvemet. És ami a legdurvább: akinek nem tetszett a könyv, visszaviheti, és kap helyette másikat! 


Az ötlet egyébként onnan jött, hogy a tulajnak volt egy csomó fölös könyve, amiket nem akart kidobni, így kitalálta az egy ital-egy könyv rendszert, és rövid időn belül elfogytak a könyvei. De -mint tudjuk- semmi baj, van másik! Úgyhogy a kínálat folyton változik, érdemes törzsvendéggé válni, és felfrissíteni az otthoni könyvespolcot.


De akkor hogy jön ide a bevezetőben emlegetett macikávé? Úgy, hogy itt gabonakávé is kapható, ami nagyjából ugyanaz. Tehát este is betérhettek, mert nincs benne koffein. Ha egy ábrándos sétára érkeztek Szentendrére, ne hagyjátok ki a Múzeum Kávézót és Könyvezdét!

http://www.muzeumkavezo.hu/, Szentendre, Görög u. 1.
(A képek a fenti honlapról valók)

2015. július 13., hétfő

A felnőttek furcsák néha

Egyre többször jut eszembe a svéd gyermekversek megállapítása. Nyáron egy két hónapos rendezvénysorozaton vagyok segítő, és csodálatos emberi tapasztalatokkal gazdagodom. Elmesélem a vasárnapot.
Délelőtt 10 óra, gyerekeknek szóló bábelőadás, szabadban, napernyők alatt. A két bábművész félig a színpadon, félig előtte a földön játszik, székek bekészítve szépen félkörben, lássanak azok a gyerekecskék. 1,90-es apuka kézen húzza kisfiát, beülnek: első sor. Csini anyuka virágcsokros kalapban visító kislánnyal melléjük. Negyed órán belül kialakult az ülésrend: első sorokban a lelkes szülők, hátrébb kuksolnak a kicsik. A cselesebbek persze ölbe veszik a gyereket, így már nem lehet szólni nekik, hogy gondoljon az 1,20-at súroló töpörtyűkre. Ő megvette a jegyet, időben ide ért, joga van az első sorban ülni. A lúzer szülő lúzer gyereke, aki előadás előtt tíz perccel érkezett, üljön csak a hátsó sorba, onnan is hall. 
A bábjátékon egyébként mind jól szórakoztak: a nem látó gyerekek egymást kergették hátul, a látók nézték az előadást, de a legjobban a szülők élvezték a mesét! Én is jól szórakoztam...rajtuk.
Egyetlen anyuka volt, aki méltatlankodva szólt a férjének: Dehogy ülök az első sorba! Mielőtt meghatódhattam volna ennyi figyelmesség láttán, hozzátette: ott nincs annyi árnyék, mint itt.