2:1, Könyv és kávé!

Amikor kicsik voltunk Kishúggal, mi sem maradhattunk ki a reggeli családi kávézásokból. Amíg a szüleink a feketéjüket szürcsölgették, mi a Macikávét: jó kis cikóriakávé aranyos macival a dobozán. Aztán nagyok lettünk, de a kávé megmaradt. Reggel, délben, akár este is. 

Szentendrén megtaláltam a bölcsészek mennyországát: Múzeum Kávézó és Könyvezde, vagyis kávé és könyv. Úgy értem, veszel egy kávét, és mellé ajándék könyv jár. Nem saját, nem könyvtári, hanem az, amit te emelsz le a polcról. A hely csodálatos, isteni limonádékkal és a szerényen csak a város legjobbjaként emlegetett kávéival, molyírtóval (mentás-levendulás citrusos fröccs), forrócsokival, árnyas terasszal, kedves tulajjal. De a lényeg ugye az a sok könyv, amik között találhatsz angol nyelvkönyvet, olcsókönyvtáras klasszikus irodalmat, régi útikönyveket, művészeti albumokat. Lányként és bölcsészként kifejezetten nehéz dolgom van: már az egy idő, mire a mindenféleségből kiválasztom, hogy mit igyak, és ezután a polc előtt ácsorgok negyed óráig, mire kiválasztom az ajándék könyvemet. És ami a legdurvább: akinek nem tetszett a könyv, visszaviheti, és kap helyette másikat! 

Az ötlet egyébként onnan jött, hogy a tulajnak volt egy csomó fölös könyve, amiket nem akart kidobni, így kitalálta az egy ital-egy könyv rendszert, és rövid időn belül elfogytak a könyvei. De -mint tudjuk- semmi baj, van másik! Úgyhogy a kínálat folyton változik, érdemes törzsvendéggé válni, és felfrissíteni az otthoni könyvespolcot.

De akkor hogy jön ide a bevezetőben emlegetett macikávé? Úgy, hogy itt gabonakávé is kapható, ami nagyjából ugyanaz. Tehát este is betérhettek, mert nincs benne koffein. Ha egy ábrándos sétára érkeztek Szentendrére, ne hagyjátok ki a Múzeum Kávézót és Könyvezdét!

http://www.muzeumkavezo.hu/, Szentendre, Görög u. 1.

(A képek a fenti honlapról valók)

A felnőttek furcsák néha

Egyre többször jut eszembe a svéd gyermekversek megállapítása. Nyáron egy két hónapos rendezvénysorozaton vagyok segítő, és csodálatos emberi tapasztalatokkal gazdagodom. Elmesélem a vasárnapot.

Délelőtt 10 óra, gyerekeknek szóló bábelőadás, szabadban, napernyők alatt. A két bábművész félig a színpadon, félig előtte a földön játszik, székek bekészítve szépen félkörben, lássanak azok a gyerekecskék. 1,90-es apuka kézen húzza kisfiát, beülnek: első sor. Csini anyuka virágcsokros kalapban visító kislánnyal melléjük. Negyed órán belül kialakult az ülésrend: első sorokban a lelkes szülők, hátrébb kuksolnak a kicsik. A cselesebbek persze ölbe veszik a gyereket, így már nem lehet szólni nekik, hogy gondoljon az 1,20-at súroló töpörtyűkre. Ő megvette a jegyet, időben ide ért, joga van az első sorban ülni. A lúzer szülő lúzer gyereke, aki előadás előtt tíz perccel érkezett, üljön csak a hátsó sorba, onnan is hall. 

A bábjátékon egyébként mind jól szórakoztak: a nem látó gyerekek egymást kergették hátul, a látók nézték az előadást, de a legjobban a szülők élvezték a mesét! Én is jól szórakoztam...rajtuk.

Egyetlen anyuka volt, aki méltatlankodva szólt a férjének: Dehogy ülök az első sorba! Mielőtt meghatódhattam volna ennyi figyelmesség láttán, hozzátette: ott nincs annyi árnyék, mint itt.

Szív küldi szívnek

Szoktátok olvasgatni az újságokban a társkeresős apróhirdetéseket? Ajánlom, jó hobbi! Sánta versek, őszintén megtört szívek, délceg hetvenes úriemberek, mellbőség és darázsderék, ékes magyarság, és tőmondatok, minden, mi szem-szájnak ingere! Írtam én is néhányat, ez a blognak nem az "és tanulok", hanem az "írok" részéhez tartozik inkább. Jó szórakozást, és ne feledjétek: a szerelem sötét verem!

1.

Kereslek Téged,

Ha a Jóban rosszbant nézed,

Mert Te leszel a párom,

Én kis virágszálam.

Nem baj, ha alakod kicsit duci,

Én is szeretem a lekváros bucit.

Ne akarj nevelni engem,

Én se rontom el a kedved.

Szeress úgy, ahogy vagyok,

Mert a gyerekeim nagyok,

Egyedül élek, magányosan,

Kedvenc bevásárló központom az Osan.

Remélem, szereted az álatokat,

Mert én nagyon szeretem az álatokat,

Van egy kutyám, Bundi,

Sosem fogsz engem megunni.

Jeligém „Várom a párom”.

Hogy tetszett a műalkotásom?

2. Szóval keresek ilyen pasit magamnak, hogy jóképű meg minden, a lába lehet szőrös, azt bírom, de a háta meg a hónalja ne, mert az undi, kis borosta, az oké, mert a Bred Pittnek is olyanja van, legyen magas meg izmos, meg mondjuk ha lehet, gazdag, mert lehet szegény is, csak azzal hosszútávon nem, mert élni is ugye kell valamiből, és csak ne én tarcsam már el a pasimat, hagyjon békén, hagy bulizzak a csajokkal, nem kell álandóan itt féltékenykedni, nem vagyok hüje, tudok én nemet is mondani, ha akarok, úgyhogy nem kell a macsóskodás.

3. Keresem azt a férfit, akivel a hátralévő negyven évemet leélhetem szeretetben, békességben. Előny: marokkói születés, kreol bőr, zöld szem, barna haj, árvaság, ateizmus. Bejönnek a közel-keleti típusú pasik, de nem szeretném, ha tíz év után jönnél rá, hogy Allah hazahív és akarsz egy második feleséget magadnak. Meg nem szeretnék anyóst, de ez érthető, nem? Hátrány: depresszió, alkoholizmus, gyógyszerfüggőség, pénztelenség, feleség, gyerekek. Persze kivételek lehetnek: mondjuk, ha egy alkoholista milliomos vagy, akkor még lehet belőle valami.

4. Hé, csaj, te lány én meg fiú, buli, szex, csak lazán, nem kell nyomulni meg rágörcsölni semmire. Dobj egy sms-t, ha szeretnéd velem ágyban tölteni a jövő hetet, és ha szexi csaj vagy. Kövérek kíméljenek.

5. Nyugdíjas, hetvenes Hölgy keresi társát nemdohányzó, nyugdíjas Úr személyében. Van még remény a boldog évekre, járhatunk sétálni és múzeumba, és van, akinek a vállán kisírhatjuk a bánatunkat. „Nem csak a húszéveseké a világ” jeligére várom a kedves jelentkezők leveleit.

6.. Gazdag, sportos, hatvanas úriember keresi leendő élettársát huszonöt éves korig. Fontos, hogy művelt és kifinomult legyen a kedves Hölgy. Fényképes jelentkezéseket várok az „Örök boldogság” jeligére. Csak szőke, hibátlan bőrű, 85 C feletti mellbőséggel rendelkező, 60 kg-ot nem meghaladó lányok jelentkezését várom.

Hölgyek, Urak, mire vártok?

Túlélsi tippek

Egyetemistaként sok helyre jut el az ember, ösztöndíjakkal, különleges lehetőségekkel. Mivel idén egy hónapot Izraelben tanultam, és ez nekem igazán mélyvíz volt, összeszedtem pár túlélési tippet. Nem arról lesz szó, hogy hogyan üsd le a hajnali háromkor zenét bömböltető szobatársad, vagy hogyan bírd ki, hogy ne kuncsorogj egy falatot a vacsorájából, hanem inkább a hozzáállásról. Mert valljuk be, egy hónap/fél év/még több év pont elég arra, hogy az ember jó kis köröket menjen az érzelmei hullámvasútján. Szédítő mélység és szédítő magasság, de nem szabad feladni! Rivka életbölcsességei fejezet, 448. oldal.

1. Mindig azt nézd, amid van!

Abból kell kihozni a maximumot, ami megadatott az új helyzetben. Ez persze azzal jár, hogy lejjebb kell faragnod az igényeidből, de a túlélésnek ez az egyetlen útja! 

2. Nincs hisztériázás!

Ez a fiúknak ugyanúgy szól, mint a lányoknak...A drámázás luxus, egy külföldön tanuló vagy dolgozó fiatalnak erre sem ideje, sem pénze nincs. Nem engedheted meg magadnak a szétesést és a nyávogást. 

3. Sose panaszkodj!

Ha azt nézed, hogy mid van, elégedettebb leszel, mintha folyton amiatt idegeskednél, ami nincs. Ha nincs panaszkodás, egy kicsit halványabbnak tűnnek a problémák.

4. Megszoksz vagy megszöksz?

Az új helyzethez alkalmazkodni sokszor nagyon kimerítő és elkeserítő lehet. Ne add fel az első kudarcoknál! Előbb próbáld meg megszokni a helyzetet, és ha még úgy is elviselhetetlen, akkor kezdj el gondolkodni a változtatáson. Így bárhogy is döntesz, nem fogod utólag megbánni,mert legalább megpróbáltad, nem pedig feladtad.

5. Legyél rugalmas!

Idegen környezetben elengedhetetlen a rugalmasság! Még nem ismered ki magad a többiek gondolkodásmódjában, így minden eshetőségre nyitottnak kell lenned. Ha pedig valaki elfogadóan áll hozzá a környezetéhez, a rugalmasság magától értetődővé fog válni.

6. Kapaszkodj!

Próbálj minél több embert megismerni, elvégre ez is az egyik célod, ha már kimentél valahová, nem? Az emberi kapcsolatok kötnek a világhoz: az új barátok, ismerősök fognak átsegíteni a holtpontokon. Velük fogod tudni megosztani az élményeidet...persze ne felejtsd el azokat sem, akik itthon várnak rád és szurkolnak a túlélésedért!

Mondjuk isteni lett volna, ha a csodálatos szabályaimat követni is tudtam volna...de azért igyekeztem és ez a fontos.

Mit tegyél, ha...3

A bölcsész sűrűn jár könyvtárba ugye. Már ha nyitva van a könyvtár. Vagy ha megvannak azok a könyvek, amire a bölcsésznek szüksége van. De ettől eltekintve a bölcsész tanulni is jár a könyvtárba. A könyvtárakkal csak egy baj van: ott csöndben kell lenni. Ez önmagában még túlélhető, csakhogy a csöndben még a falak is visszhangozzák, ha magadban suttogva keresel egy szót a szótárban, vagy megropogtatod a térded. Összeszedtem a 10 legidegesítőbb dolgot, amit a könyvtárakban tapasztalok. Mit tegyél, ha ilyen helyzetbe kerülsz? Menj haza, és tanulj otthon!

1. Hiába reggeliztél, a hasad ötpercenként kordul egyet...nem, ez nem korgás, inkább morgás vagy mennydörgés. 

2. Mire odaérsz a polchoz, elfelejted a könyv jelzetét. Visszamész a katalógushoz, újra belépsz a keresőprogramba, és megint mantrázod, amíg a polchoz nem érsz. Miután negyed óra keresgélés után sem találod meg a könyvet, kiderül, hogy azalatt a három perc alatt vitték el, amíg visszamentél a géphez.

3. "Csak leíró rekord, nincsenek példányai" 

4. "Feldolgozás alatt": mindkettő ugyanazt jelenti. Az általad keresett könyv csak a katalógusban (tehát elvileg) létezik, a könyvtárban azonban (tehát gyakorlatilag) nem található. Olyan népmesés: van is meg nincs is.

5. Nyikorog a parketta. A figyelemfelkeltés biztos módszere! Garantáltan minden fej feléd fordul, és gyűlölködő tekintetek követnek az ajtóig.

6. Idegesítő mamuszt kell a cipődre húznod, amitől nem nyikorog a parketta, ellenben remekül hasra lehet esni benne.

                                 

7. Suttogva megkérdezed a könyvtáros nénit, aki ordítva válaszol. Extrém esetben könyvtáros bácsi válaszol, húsz percen keresztül, és még hangosabban.

8. A melletted ülő nem akar hangoskodni, ezért fél órán keresztül rágcsál el egy almát, és te végighallgatod a gyümölcshús minden...egyes...reccsenését...roppanását. Az a szerencsétlen pedig még a magházat is megeszi. Te meg azon gondolkozol, hogy mennyire utálod az almát...vagyis hogy tulajdonképpen mennyire szeretnél te is rágcsálni egyet.

9. Melléd ül két barátnő, akik három éve nem látták egymást, és részletesen beszámolnak egymásnak az elmúlt három évükről, suttogva, ami pont olyan zavaró, mintha fennhangon tennék ezt. És akárhogy is szeretnél mondjuk Magyarország gazdasági helyzetéről olvasni, csak arra tudsz gondolni, hogy tényleg mekkora szemét volt a pasi, aki megcsalta a melletted ülőt, és hogy milyen aranyos kisbabája van a másiknak.

10. Túlbiztosítás. Amikor van egy olvasójegyed, amit oda kell adnod a könyvtáros néninek, aki ad egy kulcsot, ami nyit egy szekrényt, ahová beteheted a cuccaid, amiket nem vihetsz be a könyvtárba, ahol nagyon értékes könyvek vannak, amiket nem szabad leenni a szalámis zsömlével, amit reggel csomagoltál magadnak, amikor azt hitted, ebédelhetsz, amit amúgy szoktál csinálni délben. De a könyvekhez csak úgy jutsz be, ha a szekrénykulcsodat is leadod a néninek, aki ezután a raktárból előhozza neked a könyveket. Ha éhes vagy, netán szomjas, akkor a könyveket az asztalon hagyod, úgy, hogy tudják, még nem végeztél, elmész, elkéred a kulcsod, kimész, eszel, visszajössz, leadod a kulcsod, hogy utána újra a könyv fölé görnyedhess. Egyes helyeken a dékán vagy egy egyetemi prof aláírása kell az olvasójegyhez, máshol fényképet készítenek rólad, ami biztos, hogy még a személyidnél is pocsékabb lesz. Bonyolult kódleolvasás és biztonsági kapuk, lopásgátló és retinavizsgálat. 

+1: agyonfirkált könyv: könyvbe írni nem bűn, feltéve, ha tankönyv és sajátod. A könyvtárban nem elég, hogy egyes példányok szétfoszlottak a használattól, őrzik a diákok szorgalmas munkáját is: szövegkiemelés sárgával, amit a következő kiegészít pinkkel. Valaki ceruzával húzza alá a lényeget, más a margóra jegyzetel. Olyat is láttam, aki figyelmeztette leendő olvasótársait, hogy a világ legunalmasabb könyvét vették le a polcról, vagy csak simán beleírta: "Hüjeség!". Egyesek vitatkoznak, mások lelkesen egyetértenek a szerzővel. Én pedig beleírom az agyonfirkált könyvbe: "Hogy lehetsz ilyen bunkó, hogy beleírsz?"

Az egyházatyáknál találtam

Nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől, mikor az egyházatyák műveit kellett olvasnom. Jó, vallástörténésznek tanulok, és miért pont az egyházatyák maradnának ki, de akkor is. Ülni az OSZK-ban, és az Atya lényegéről folytatott értekezéseket, meg a különféle mártíromságok trancsírozós kínzásait, meg a vértanúságra biztató sorokat meg dicséreteket olvasni nem valami felemelő élmény. A vár inkább a kézen fogva sétálós randevúk, meg a budai hegyekben gyönyörködés helyszíne, nem az egyházatyáknak, de mindegy. 

Meg kell erősítenem a tényt, hogy valóban lehet a legváratlanabb helyeken is kincsekre lelni. Ez esetemben Jeruzsálemi Kürillosz nagyböjti katekéziseit, meg az azokban talált egy mondatot jelenti. Lehet, hogy régen élt, és teljesen máshogy gondolkodott, mint mi, de azért valami mégiscsak átjön a bölcsességéből pár száz év után is. 

„Mert életünket nem születésünk, nem is a csillagok állása határozza meg, mint sokan vélik, hanem te magad vagy életednek, életmódodnak, akaratodnak törvényhozója”.

Tessék, lehet gondolkodni rajta.

Mantra és segítség nyelvtanulóknak

Magyarországon az egyetemisták jelentős része azért nem veheti át a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. Persze ilyenkor sokan nekiugranak a lovárinak meg az eszperantónak, mondván azok egyszerű nyelvek, de miért nem tud valaki huszonvalahány éves korára legalább egy darab nyelvvizsgát letenni? Tudom, az élet nehéz, a tanfolyamok drágák, a vizsgák szintén, és ki tud kiigazodni a különféle nyelvtanulási módszerek között? Sokan azért gyűlölik valamelyik nyelvet, mert az általánosban gonosz volt a tanár, vagy egyszerűen csak kijelentik, hogy nincs nyelvérzékük. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy ma angolul nem tudni egyszerűen nonszensz, és Közép-Európában németül nem tudni pedig lúzerság. Ettől függetlenül jól jöhet az orosz vagy a spanyol, mert sokan beszélik, és gondolni kell arra, hogy az egyes szakterületekhez milyen nyelveken előnyös még tudni. És akkor a szerelem-nyelvekről még nem beszéltünk: a francia, mert az olyan romantikus, az olasz, mert dallamos, vagy az ugariti, mert tök poén, hogy holt nyelv és lehet rajta eposzokat olvasni.

Ti is letörtetek? 

Úgy érzem, ez az igazi mission impossible. Aki nem olyan  mázlista, hogy már a gimiben megtanították jól egy nyelvre, annak csak a bosszantó emlékek maradtak az órákról. Meg az érzés, hogy mennyi időt pocsékolt el a semmire. Én folyamatos küzdelemben állok a héberrel. De mivel külföldön is tanulnék egy kicsit, meg kell barátkoznom egy magasabb szintű angollal, úgyhogy félretoltam a hébert, és visszatértem az angolhoz. 

A teljes kétségbeesésben találkoztam Lomb Kató nevével. Ő ugyanis írt egy könyvet Így tanulok nyelveket címmel. Kit érdekel, hogy ez a nő hogy tanul nyelveket? Minket kell, hogy érdekeljen, Lomb Kató ugyanis 16 nyelven tudott, ebből néhányat szinkrontolmácsolt, a többin csak olvasott vagy szakkönyvet fordított. Lomb Kató magát nem tartotta sem nyelvzseninek, sem nyelvtanárnak, viszont alkotott egy szót, amivel jellemezte magát: lingvista. Nem nyelvész, hanem nyelvszerető, aki egy újabb idegen nyelvet saját érdeklődéséből és gyakorlati célra sajátít el. Szerencsére egy átlagos magyar egyetemistának nem kell tizenhat nyelven tudnia, de a sajátján kívül legalább kettőn igen. A következőkben leírom a Lomb Kató-módszert a nyelvtanulásra. Csodát nem ígér, de szórakozást és eredményt igen.

És hogy miért érdemes ezzel a módszerrel foglalkozni? Lomb Kató megadta a szorongós magyar diákoknak a kulcsot a nyelvtanuláshoz:

"Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni".