Én igazán irigylem azokat, akik
egy-egy nehéz időszakban lefogynak a stressztől. Jönnek a nádszálkarcsú
szaktársaim a vizsgára, és panaszkodnak, hogy két napja nem tudnak enni, mert
úgy izgulnak. Együttérzően hallgatom őket, jobb kezemben egy kávéval, balban
egy Mars-szelettel, és enyhe lelkifurdalással gondolok arra a tábla csokira,
amit előző nap megettem. Én ugyanis stressz- és unalomevő vagyok. Vizsgaidőszakban
pedig mindkettőből kijut az embernek. De ha ez a vizsgaidőszak pont télen van,
az csak az igazi katasztrófa: nem elég, hogy az ünnepek miatt folyamatosan
lakomázunk a családdal, még a tanulást is evéssel kísérem. Az a baj, hogy túl
sokat olvastam erről (is), és így egész sor mentséget gyűjthettem össze az
önfegyelem hiányának leplezésére. A csokoládé jót tesz az agynak. Az olajos
magvak segítik a gondolkodást. Ha stresszelek, nem tudok az olvasmányra
koncentrálni, ezért oldani kell a feszültséget. Amíg elmegyek a konyháig,
mozgok, ami frissíti a vérkeringést. A koffein szintén.
Ha valami igazán unalmasat kell
olvasnom, vagy csak fáradt vagyok, ötpercenként pattanok fel az íróasztaltól:
nekem azonnal ennem kell egy narancsot, egy kocka csokit (kettőt), egy kis
zserbót, innom egy teát vagy kávét. Így tehát, amíg a többi lány arról
panaszkodik, hogy kifogyott a nadrágjából, én szálfaegyenesen és behúzott
hassal állok mellettük a folyosón: ha leülnék, lehet, hogy kiszakadna a
nadrágom.
Próbáltam átállni stressz-evésről
stressz-éhezésre. Miközben a könyveim fölé görnyedtem, csokis muffinok képei
villantak föl előttem, és az ásványvíz buborékjai égették a kávéhoz szokott
torkomat. Amíg az egyetem felé utaztam, félreolvastam a táblákat: így lett a
kéményseprőből kürtőskalács (nem tudom, hogyan), és a papírgyár melletti
Sajtoló utcából Sajtroló, az Almagyar utcából Almagyár utca. De kitartottam,
idegesen kopogtam az ujjaimmal az asztalon, és tikkelt a szemem tanulás közben.
Mikor már apokaliptikus erővel törtek rám azok a képek, amelyeken éhen halok,
vagy rosszul teljesítek a vizsgáimon, mert alultáplált vagyok, kirúgtam magam
alól a széket, és futottam a konyhába zabpelyhes kekszet sütni. Hát így megy
ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése