Igaz, a kánikuláról írni most nem túl aktuális, tekintve, hogy tél közepe van. De mit tegyek, mikor kénytelen vagyok mindenkivel megosztani egy új abszolút lényegtelen információt?! Görög vallástörténeti vizsgára készülök, és rengeteg újat tanulok! Oldalanként újabb és újabb a.l.i-k záporoznak rám, görög kifejezésekkel és mitológiai utalásokkal. Amit megtudtam: az ókori görögök baromira szerettek ünnepelni és részegen trágárságokat kiabálni, fallosz alakú sütiket sütni, fák körül táncolni, és szerették a meghaló majd feltámadó istenségeket. A kiemelt a.l.i. pedig az, hogy a Nagy Kutya csillagkép, vagyis a Canicula feltűnése az égen jelezte, hogy elérkeztek a forró és száraz nyári hónapok. Hésiodos így írt erről az időszakról a Munkák és napok c. művében:
"Már a bogáncs ha virágzik, s ülve a fán a kabóca
cirpel, s harsány visszhanggal szétömlik az ének
szárnya alól, fáradságos nyár évszaka jött meg.
Legzsírosabbak a kecskék és legjobb a bor ekkor,
kéjvágyóak az asszonyok, ámde legyöngül a férfi,
mert fejet és térdet szikkaszt ki a Nagy Kutya csillag,
forróságtól száraz a bőr."
(Trencsényi-Waldapfel Imre fordítása)
Várom a kedves jelentkezőket, akik megmutatják nekem az égen a Nagy Kutya csillagképet, mert én csak a pöttyöket bírom meglátni, igaz, azoktól mindig meghatódom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése