2014. augusztus 11., hétfő

Ó, az a könyvtár!



A pannonhalmi főapátságban jártam, és a hiper-szuper audio-guide-os túravezetésen a könyvtárba is eljutottam. Bár nekem se a Szörnyeteg, se egy kedves bencés szerezetes nem fogta a kezem, amíg bementem a könyvtárba, nagyjából úgy éreztem magam, mint Belle a Szépség és a Szörnyetegben, mikor Szörnyeteg megmutatja neki a könyveit. Az apátság könyvtára totál menő: már a 11. században 80 könyvük (kódexük) volt, 1786-ban 4000, mára pedig 400.000-nél is több könyvük van, ebből sok kódex és kb. 300 ősnyomtatvány. Ráadásul megmaradt a középkori oklevelek nagy része is, és itt is őrzik a monostor Szent Istvántól származtatott 1001-es kiváltságlevelét, meg a tihanyi alapítólevelet. Egy ilyen könyvtárban sokkal okosabbnak érzem magam, még ha ezt be is árnyékolja a tény, hogy a könyvek egy nagy része latinul van. De kit érdekel, hogy nem tudom elolvasni? Már attól is okosodom, ha ránézek! Különben is mindenki ismeri a tuti módszert...egy vaskos latin teológiai értekezést elrejtek a táskámban, és éjjel a párnám alá teszem. Csak négyszázezret kell aludnom, és nagydoktor leszek! Meg egy kicsit kockafejű...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése