A
pannonhalmi főapátságban jártam, és a hiper-szuper audio-guide-os
túravezetésen a könyvtárba is eljutottam. Bár nekem se a Szörnyeteg, se
egy kedves bencés szerezetes nem fogta a kezem, amíg bementem a
könyvtárba, nagyjából úgy éreztem magam, mint Belle a Szépség és a
Szörnyetegben, mikor Szörnyeteg megmutatja neki a könyveit. Az apátság
könyvtára totál menő: már a 11. században 80 könyvük (kódexük) volt,
1786-ban 4000, mára pedig 400.000-nél is több könyvük van, ebből sok
kódex és kb. 300 ősnyomtatvány. Ráadásul megmaradt a középkori oklevelek
nagy része is, és itt is őrzik a monostor Szent Istvántól származtatott
1001-es kiváltságlevelét, meg a tihanyi alapítólevelet. Egy ilyen
könyvtárban sokkal okosabbnak érzem magam, még ha ezt be is árnyékolja a
tény, hogy a könyvek egy nagy része latinul van. De kit érdekel, hogy
nem tudom elolvasni? Már attól is okosodom, ha ránézek! Különben is
mindenki ismeri a tuti módszert...egy vaskos latin teológiai értekezést
elrejtek a táskámban, és éjjel a párnám alá teszem. Csak négyszázezret
kell aludnom, és nagydoktor leszek! Meg egy kicsit kockafejű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése