A juhásznak jól van dolga

Egy baráti társasággal voltam, mikor megtudtam, hogy indul egyetemi szintű juhász-képzés. Erre persze szükség van, és nekem nincs bajom a juhászokkal. A többiekkel viszont eszméletlen brain-stormingolásba kezdtünk, és kidolgoztuk, hogy szerintünk hogyan nézhet ki egy ilyen képzés.

Tehát a juhász-képzésnél előny a mezőgazdasági tapasztalat, de nem feltétel, hiszen manapság egyre inkább meghatározó a tudományágak közti együttműködés. A felvételinék pluszpont jár a csillagszeműeknek. A juhász BA három éves képzés, amely megadja az elméleti alapokat a foglalkozás végzéséhez. Az MA képzés során már lehet szakosodni, hogy elméleti juhász vagy gyakorló, úgynevezett juhász juhász akar-e lenni valaki. A képzések során a hallgatók megismerkedhetnek a juhászság történetével az ókortól napjainkig, a magyar juhászság specializációt választók pedig a rackajuh tenyésztésével és a magyar juhászság kultúrtörténetével ismerkedhetnek meg. A zene specializáción a hallgatók a juhászokról szóló magyar és közép-európai népdalkincset, valamint a tilinkó és egyéb népi furulyák faragását, és az azon való zenélést sajátíthatják el. Emellett állattenyésztést, bőrfeldolgozást, sajtkészítést, és terelést tanulnak a diákok, terelésből szigorlatot is kell tenniük, melynek előfeltétele a kutyás képzés három kreditjének megszerzése. Kiváló ösztöndíj-lehetőségek várják a vállalkozó szellemű hallgatókat, akik fél éves áthallgatáson vehetnek részt Kazahsztánban, illetve a mongol sztyeppéken, ahol már több évtizedes hagyománya van az egyetemi szintű juhász-képzésnek. Az egyetem oktatói szakmájuk kiválóságai, Eőrsi Pista bácsi Gyimesbükkből, illetve Szomorú Jóska bácsi az Alföldről, hogy csak két nevet említsünk. Vendégprofesszorként mongol és kazak pásztorok adják át tudásukat a magyar hallgatóknak. 

Sajnos a juhász szakosokat sokan lenézik, főleg a gulyás hallgatók, akik bégetnek, mikor meglátják őket az egyetem folyosóin. A csikósok inkább a juhászok lassú járását és megfontolt hallgatását gúnyolják. A terelő képzésben résztvevő hallgatók áthallgathatnak másik szakokra, így egy juhász-tanonc is tanulhat ostorpattogtatást, ami csak az egyetemi képzés során lehetséges. 

Miután így nekivadultunk, rájöttünk, hogy mi birkát csak állatkertben láttunk, és azt sem tudjuk, mi a különbség a juh és birka között. Szöszi volt az, aki végül utána nézett a dolognak, és olyan jól összefoglalta a tudnivalókat, hogy mindenki okulására, és mert imádom az abszolút lényegtelen információkat, meg is osztok itt a blogon:

Megihlettél és utána néztem a bárány-birka-juh problémának. A juh és a birka ugyanaz az állat, de juhnak nevezik a magyar fajtákat és birkának a külföldieket (szóval fel kéne ismernem, hogy milyen fajta és tudni, hogy ez honos-e??!!! Különben a juhász megsértődik, hogy lebirkáztam az ő gyönyörű őshonos juhát). A bárány az pedig a kicsi juh/birka. De itt még nem áll meg a kavarás!  "A juhok ivar és kor szerinti megnevezésére gazdag és történetileg, valamint tájilag differenciált szókészlete van a magyar nyelvnek. A hím ivarú: a kos, Erdélyben a berbécs; kifejlett nőivarú: a juh, anyajuh; herélt: az ürü, örü, a későn herélt juh neve cap; kisállat egy éves korig: a bárány (ivar szerint: kosbárány, jerkebárány, ürübárány); egy év feletti növendék: a toklyó, néhol ennek nősténye a szűz vagy diszke."
Csodás ez a magyar nyelv! :D

Mielőtt bárki megsértődne, mert ő juhász akar lenni, ajánlom figyelmébe a bölcsészekről szóló bejegyzésemet a másik blogomról, magamon is nevetek, ha lehet.