Miután közzétettem, nem lepődhet meg senki a tényen, hogy szeretek aludni. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy egy kísérletet végeztek zenészekkel. Miután napközben gyakorolták a megtanulandó zeneművet, elküldték őket 90 percre aludni. A csoport egyik fele alvás közben hallgatta a darabot, míg a másik fele nem. Azok, akik álmukban is zenéltek, sokkal jobban fel tudták idézni a darabot fejből, míg a többiek sűrűbben bakiztak. A konklúzió tehát az, hogy az ember relaxált állapotban is tanul, és hogy a zene elmélyítheti a napközben megszerzett tudást. Nekem erről miért nem szóltak, amikor még tanultam zenélni? Sosem kellett volna azzal küszködnöm, hogy fejből megtanuljam a karácsonyi koncertre a darabokat!
Arra gondoltam, hirdetést adok fel: keresek valakit, aki a fülembe suttogja a héber szavakat és a vallásfenomenológia órám anyagát, amíg én alszom. A jelentkezőket szeretném kérni, hogy ne tapossanak egymás lábára, amíg sorban állnak az ajtóm előtt! A kellemes, megnyugtató hangú jelentkezők előnyt élveznek! Sőt, kiterjeszteném a módszeremet: valaki a kötelező olvasmányokat is felolvashatná nekem, így rengeteg időm felszabadulna napközben, amikor már kóválygó fejjel olvasgatom a szemem előtt összefolyó szövegeket. A kérdés az, hogy tudom-e mindezt finanszírozni az ösztöndíjamból? Én tiszteletdíjra gondoltam. Majd ha híres leszek és sikeres, és megkapom a Nobel-díjat, a hálálkodó felsorolásban köszönetet mondok a Suttogónak, aki nélkül mindez nem sikerülhetett volna. Kell ennél nagyobb jutalom? Na ugye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése