Én őszintén sajnálom a fiúkat, amiért nem sminkelhetik
magukat. Hihetetlenül jó érzés számomra, amikor reggel belenézek a tükörbe, és
biztathatom magam azzal, hogy csak egy kis szemfestékre van szükségem ahhoz,
hogy ne nézzek ki zombinak az egyetemen. Ha jó kedvem van, halvány sminket
teszek föl, amit a fiúk nem is vesznek észre, ha rossz kedvem van, sötétre
festem a szememet, ha nosztalgikus hangulatom van, cicaszemeket festek, ha
pedig süt a nap, elég egy halvány csillogós szemhéjpúder. A számra tehetek
színezett ajakápolót, de pink rúzst is, halvány szájfényt vagy vörös rúzst akár.
A szemem alatti karikákat eltünteti egy jó kis korrektor vagy CC krém, szép az
élet, hát nem?
Mikor ezt egy srácnak előadtam, csak nézett értetlenül, majd
kijelentette, hogy őt a hideg rázná, ha ezzel minden nap foglalkoznia kéne, ő
így is jól elvan a bőrében, köszöni szépen. L. barátom pedig kiröhögött, mikor
meséltem neki, hogy szoktam futni: „És akkor felteszed a futó-sminket?”.
Persze azért az élet nem ilyen egyszerű: a ferences gimiben,
ahová jártam, tilos volt sminkelni, úgyhogy csak végzősként engedtünk meg
magunknak egy kis szempillaspirált, a bátrabbak pedig valami nude sminket, amit
nem vesznek észre az atyák. Az osztályfőnököm viszont résen volt, és leszidta azt
a lányt, aki feketével kontúrozta a szemét: „Réka, hányszor mondjam, hogy tilos
szemöldökspirált használni?!”.
A volt jóferences diáklányok tobzódtak a sminkelésben az
egyetem első éveiben: végre elő a sötétlilákkal, a kék és fekete körömlakkokkal,
végre lehet bordó rúzst viselni gigászi szempillákkal! A kezdeti
lelkesedésünket hamar letörte a mindennapi rutin, hogy a végére eljussunk az „Így
is szép vagyok, szeressenek úgy, ahogy vagyok”-álláspontig, amikor no sminkben,
karikás szemmel tántorogtuk végig a vizsgaidőszakot.
Sminkelni reggel kell, csak sajnos olyankor nagyobb a
balesetveszély is. Ha hatkor kelek, nem állhatok neki rögtön szemet festeni,
mert garantáltan lesírom a fáradtságtól az egészet. Reggel remegő kézzel
lehetetlen szép tusvonalat húzni, és addig javítgatom a vonalat, amíg a végén
úgy nézek ki, mint akinek behúztak kettőt a szeme alá. Vizsgaidőszakban pedig
nincs az a korrektor, ami eltüntetné a szem alatti karikákat. Miután gondosan
kifestettem a szempilláimat (szigorúan nyitott szájjal, mert csak úgy lehet
koncentrálni), garantáltan tüsszögök egyet, hogy az egész festék kis pöttyökben
a szemem alatt landoljon, feketére festve a gondosan eltüntetett karikáim
helyét. Az orrfújással még a rúzsomat is letörlöm, és ha esik az eső, kénytelen
vagyok vízálló szempillaspirált használni, mert félő, hogy a festék fekete
csíkokban csorog végig az arcomon. Bár mikor legutóbb ez történt, megszánt a
buszsofőr, és ingyen vitt haza, miközben sajnálkozó pillantásokat vetett rám.
Én megtanítanám a fiúkat is sminkelni, hadd kapjanak ők is
egy újabb eszközt az önkifejezésre! Az első kísérletek már el is kezdődtek,
semmi pánik fiúk, gyakorlat teszi a mestert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése