Amint már a teregetéssel
kapcsolatban leírtam, nem vagyok egy házitündér. A sütés-főzés is döcögősen
indult. Vagyis nem indult el, mert nem mertem meggyújtani a gázt, ami –mivel
hogy gáztűzhelyünk volt–, rögtön megakasztotta a tanulási folyamatot. A konyhai
kezdetek nem hagytak bennem mély nyomot, mindössze arról volt szó, hogy
segíthettünk Birgitnek az étel előkészítésében. Mikor Birgit lelkesen
magyarázta csirkebontás közben, hogy melyik része micsoda, a véres cafatok
láttán kijelentettem, hogy a férjem vagy vegetáriánus lesz, vagy magára fog
főzni, mert én többet ilyenhez hozzá sem érek.
Kishúg persze ebben is
lekörözött. A Buci-Maci hasábjain közölt receptet elkészítve tündökölt a
dicsfényben: aki hat évesen már Rizsa Rozit készít, leküzdhetetlen előnyre tesz
szert. Tíz évesen bekuncsorogtam magam a Fazéktündér Nagymama konyhájába, hogy
nála süthessem meg a Micimackó szakácskönyvében közölt mézes-mogyorós kekszet.
Ami mind a tepsi aljára ragadt és elégett, hiába követtem az utasítást.
Később egyszer összefogtunk
Kishúggal, hogy Birgitnek meggyes piskótás süssünk. Csodálatos, és azóta is
ritka kooperációnk eredménye egy gyönyörű piskótatészta lett, amelyet sajnos
vagy másfél óráig pihentettünk, és miután megsütöttük, gyanús szemmel méregettük.
A piskóta a világ legegyszerűbb tésztája, mindössze egy titka van: tilos állni
hagyni, de erről minket senki sem értesített. Így mikor a forró és illatos
szeleteket vágtuk, Bajusz kijelentette, hogy ő majd csak később kóstolja meg.
Birgit hősiesen evett egy-két kockát, bár ebben az évek alatt kialakított anyai
szokás is közrejátszhatott: az anyák ugyanis előszeretettel eszik meg a
gyermekük által undorítóvá csócsált ételeket, hogy ne végezze a rántott hús és
a szétturkált köret a kukában. Kishúg csak fintorgott és nagyon csalódott volt.
Én persze, a javíthatatlan édesszájú, ettem: megdolgoztam érte! A süteményünk a
következőképpen nézett ki: felül meggyes piskóta a gondosan kimagozott
meggyekkel, alul pedig rántotta. A tésztából ugyanis kivált a tojás. Végül
Dorlinak adtuk, aki méltóságán alulinak találta a gyerekek elrontott piskótáját
megenni, úgyhogy csodálatos első süteményünk a kukában végezte.
Sokáig úgy gondoltam, hogy én nem
fogok majd főzni, ami nem megy, azt nem kell erőltetni, majd főz a férjem, ha
lesz, ha nem lesz, akkor pedig éhen halok. De jöttek a gasztroblogok. És a
muffinok. És a barhesz. És a tökleves. Meg a szakácskönyvek. Meg a
narancsmártás. Meg a torták. Főleg a torták…Már túlnőttem a régi önmagamon,
amikor a legnagyobb specialitásom a rántotta volt. A főzéssel csak egy bajom
lesz: ha kötelezően nekem kell majd napról-napra főznöm, és már nem hobbiból
meg feszültség-levezetésként főzhetek, hanem azért, mert kell. És hogyan fogom
összeállítani a heti menüt? Már előre ráz a hideg tőle: állok a konyhában,
kezemben öt szakácskönyv és egy jegyzetfüzet. Legyen hétfő húsmentes nap? Vagy
inkább kedden legyen főzelék? A sütőtökleveshez megy a rántott sajt? És tényleg
egészségesebb a bulgur a rizsnél? Legyen vasárnap sütemény? A gyereknek mi a
jobb? Én mitől lakom jól? És mi nem hizlal? A levegő – vágná rá Bajusz.
A Fazéktündér Nagymama szeret
ránk főzni, és mivel ő a család szakácsa, korlátlan hatalma van a menü
kialakításában. Például plakátragasztót (vagyis sárgaborsó-főzeléket) csak egy
évben kétszer eszünk, és akkor is hosszasan kell könyörögnünk érte Bajusszal.
Ellenben brokkoli-krém leves majdnem minden héten van. A fogyókúrát el kell
felejteni, mert a Fazéktündér Nagymama személyes sértésnek veszi: ezen mit nem
akarsz megenni, nincs ebben a karajban semmi hizlaló, egy kis rizs meg
savanyúság mellé, tiszta egészséges! Ugye nem vagy anorexiás? Néha Birgittel és
Kishúggal összefogunk, és a mértéktelen húsfogyasztást szeretnénk zöldségekkel
pótolni. A F. N. magától értetődően csapja össze a kezeit: Hát persze, legyen
főzelék, egy kis kelkáposztához mit szólnátok? Teszünk rá sült húst!
Mikor tegnap kijelentettem, hogy
aznap én fogok főzni, Bajusz kedvesen megkérdezte: de akkor mit fogunk enni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése